7.rész

#Ash

Nem akarom felvenni. Jake hív. Mi a fene??
- Szevasz Jake! Na mizu? - Victoriát nem igazán tartja vissza, hogy éppen telefonálok. Rácuppan a nyakamra és a leglátványosabb helyen kezdi szívni. Esélyem sincs ellökni, még a végén átharapja a torkom.
- Hali, remélem nem zavartalak meg semmiben, ahogy ismerlek....csak azt akartam mondani, hogy jó lenne elugrani valami piáért este kicsit ki kéne rúgni a hámból.
- Oooooh hát, nem zavartál meg semmit persze mehetünk...de ugye ezt most nem gondoltad komolyan, hogy egyedül szerezek akkora mennyiségű piát amennyit elbír a májad?! Ugye nem egy olyan privát bulira gondoltál mint a multkor, NÁLAM??!!
- Jaa hát, szólhatsz Andy-nek is..csak most lehetne Jinxxnél mert nem akarja megint a te kutyádat lehányni. Viszont mi még szólunk egy-két embernek, úgyhogy nekünk is lesz dolgunk. Csá. - ezt aztán gyorsan lerakta. Még mielőtt el tudtam volna köszönni lecsapta a telefont.

Victoria még mindig a nyakamon csimpaszkodik viszont most már a harmadik lila foltot okozza. Felemelem az arcát az állánál fogva és újból csókolni kezdem. Nem érdekelnek a következmények, ezt akarom csinálni. Övem csatját már megtalálta és fogával az óvszeres zacskót szaggatja. Nem érdekli más csak a szex. Kiürül a fejem és monoton módon mégis egyre durvább vagyok. Mikor mind a ketten elélveztünk gyorsan öltözik és ott hagy. Na akkor irány  a bolt.

#Al

A kórházból egyből Beccáékhoz megyek. Nem akarok haza menni. Az ajtó tárva nyitva. A lépcső csupa vér a lakás pedig mocskos, mintha sosem takarítottak volna. Lassan a konyhába botorkálok, de sehol senki. A hűtőben egy üveg sört találtam, de a Rocky Cellart nem szeretem. Hiába üvöltöznék, legbelül tudom, hogy senki nincs itt hiszen szinte biztos hogy Becca anyja a fodrászon lovagol az apuka meg biztos valami üzleti baromságot intéz. A dolgozószoba felé veszem az irányt, esetleg még ott futhatok össze bárkivel is. Ebben a házban bármi megtörténhet. Bármi. Sosem jártam még ebben a szobában. Lenyomom a kilincset és elém tárul a gyönyör és megcsap a sznob szag. Bőr fotelek mindenütt, a falakhoz illesztett polcokon ősrégi könyvek. Gyönyörű, fa íróasztal rajta egy lecsukott laptop. Belépek a küszöbön és majdnem, hogy bokáig süppedek a puha és lágy, hófehér szőnyegben. Leülök a laptop elé, lassan felnyitom, bekapcsolnám de se kép se hang. Körülnézek a szobában. Az asztal bal oldalán egy szekrény volt kulcsra zárva de naivan a kulcsot a laptop mellett hagyták. Tucatnyi drága whiskey, pezsgő, bor és egy pár üveg vodka tárul a szemem elé. A szekrény fölött egy viszonylag kis fiók volt tele cigarettával, szivarokkal, 4 db öngyújtóval és 2 db gyufásdobozzal.

Az asztal másik oldalán egyenként lezárt fiókok melyet már nem nyitott a kulcs , másikat pedig nem találtam a szobába. Kisétáltam. Felszaladtam Becca szobájába. Durván nyitottam ki az ajtót, azt hittem a kilincs is a kezembe marad. Meglepetésemre az ágyon Becca apja ül egy wiskeyvel a kezében. Ahogy meglát , félrelök és kiviharzik a szobából. Utána fordulok de semmi esélyem megállítani.
- Nem gondolja hogy be kellene menni a lányához!!!??? - kiáltom utána udvariatlanul.
- Ne pofázz bele te csitri! - vág vissza, bár nem igazán hat meg. A bejárati ajtót olyan erővel csapja be hogy azt hittem abban a pillanatban szakad rám a tető.
Visszaszaladok a szobába. Az ágy nincs bevetve, a szokásos rendetlenség fogad. Laptop az ágy mellett. Mindenütt könyvek üres poharak, ásványvizes palackok és morzsával teli tányérok. Lehet, hogy őrültség de elkezdek összepakolni a szobába mert nem szeretném hogy egy szemétdombra érjen haza a barátnőm bármennyire is szokta meg az ő sajátos rendjét. Szinte már mindennek tudom hol a helye. Gyorsan haladok mondjuk nem is szeretnék vele egész éjszaka bajlódni. Leültem az íróasztal elé és egy fekete, emo feliratú halálfejes füzetet kezdtem el lapozgatni. Nem akartam beleolvasni a naplójába mégis sikerült.
                      "Apu megtalálta az egyik füves tasakot a szekrényem mögött. Egyértelműen elvette de már nem tehet ellene semmit. Még jó hogy a többiről nem tud. "
                                                                                                                                       március 16.
Mikor nyúlt ez a lány megint fűhöz?! Hogy keveredett bele ilyenekbe és miért?!
                   
                          "Újra nálam járt. Újra az ujjai köré csavart. Sajnos szó szerint. Véget akarok vetni mindennek. Nem akarok én lenni az a második ribanc. Tudom hogy ebben a 'kapcsolatban' sosem lehetek első. Öngyilkossággal fenyeget. Sírt a telefonban, de a lelkem mélyén tudom hogy ez mind hazugság de mégis féltem. Mágnesként húz magához és nem tudok ellene mit tenni
                                                                                                                                         március 25."
Nem értem. Minden fiú ügyet meg szoktunk beszélni. Hisz ez egy mérföldkő az életében és nem akarja nekem sem elmondani?! Becsukom a füzetet. Kérdések rengetege macska-egér harcot űz a fejembe. Nem értek semmit. Mintha nem is ő írná, de felismerem a kézírását. Az asztal összes fiókját kiszedem és a tartalmukat a földre borítom. Többnyire könyvek, magazinok ékszerek, óvszerek, cigisdobozok, öngyújtók és fű.

Sokkban ülök a földön. Úgy érzem mintha egy idegen lány szobáját túrnám fel. Miket nem tudok még?! Úgy döntök itt töltöm az éjszakát már ha be merek feküdni abba az ágyba... Lesétálok a konyhába hátha találok valami ehetőt. Feltúrtam az összes szekrény és 2 tábla csokira bukkantam, tökéletes erre az éjszakára. A dolgozószobára pillantok. Céltudatosan baktatok felé, szinte betöröm az ajtót az íróasztalból pedig kiveszek egy doboz cigit, egy whiskey-t. Visszasétálok a szobába számba 2 tábla csoki, bal kezembe egy doboz cigi jobban pedig életem többszörös megmentője. Nem egyszer gondolkodtam már öngyilkosságon, nem ítélem el sőt megértem ebben a világban de én erősnek akarok tűnni és gyengeségem tömény italokba és cigarettába fojtom. Letettem az ágyra az esti programomat amikor eszembe jutott Becca szobájának fénypontja ami még az én tükrömnél is jobb az ágy felett...a hangfalai. Megfordulok, előszedem a pendrivet ami mindig a zsebemben van rajta több ezer zenével. A laptophoz kapcsolom a hangszórókat is. Five Finger Death Punch Burn MF-je mellett döntök, aztán máris táncolnak a bútorok. Cigi már a számba, wiskey a kezembe öngyújtóért kutatok. Azt hiszem ez egy jó este lesz.

#Becca 

Nagyon sokat gondolkodom, túl sokat.  A szüleimen, az életemen, az iskolán, a barátaimon. Nem akarok senkit sem látni. Se orvost, se nővért, se ismerőst, se embert. Ma éjjel nehezen tudtam elaludni. Pedig az utóbbi pár éjszaka semmit nem aludtam. Kb. hajnali 4 lehetett mikor valaki bejött a szobámba. Gondolom valami orvos, mert ilyenkor nincs látogatás. Apu az.
- Te meg mit csinálsz itt ilyenkor?? - szegezem neki a kérdést pedig a válaszra nem igazán vagyok kíváncsi.
- Csak gondoltam benézek.
- Hajnali 4kor??
- Sajnálom, de eddig nem volt pofám bejönni...nagyon sajnálom kicsim. - láttam rajta, hogy tényleg sajnálja és az ritka dolog, de még mindig nem értem mi a fene történhetett.
- Mi történt még mielőtt lementem volna?
- Egyszer talán majd elmesélem, viszont most nem pont ezért jöttem. - na kibújt a szög a zsákból, egy frászt sajnálja csak megint valami szarba keveredett és a lelkiismerete nem hagyja békén és nálam keres feloldozást. - Nehéz nekem erről beszélni, úgyhogy megpróbálom tömören - el tudom képzelni milyen nehéz lehet! - Anyáddal elköltözünk!
- Tessék! Hová megyünk? Mikor? Miért?
- Kicsim, mi nem megyünk sehová....csak én és anyád. - köpi nyelni nem tudok - havonta majd küldünk annyi pénzt amennyit csak tudunk, viszont itt maradnál egy ideig a házban. Ha esetleg egy barátnőd lakást keres akár kiadhatod neki a szobánkat vagy csak úgy oda is költözhet - Rám mosolyog. Nyom egy puszit a homlokomra és kiviharzik. Sírni sem tudok.

.

                 

6.rész

Haligali!Tudom hogy későn jött a következő rész de picivel talán hosszabb mint az előzőek.
#Al
Kimerülten keltem. Kivánszorogtam a szobából reménykedve hogy összefutok még a lánnyal.
- Hahó! - kiáltom el magam de a lakás csak úgy kong az ürességtől.
Azért jól esett volna ha legalább egy üzenetet hagyott volna. Visszamentem a szobába felkaptam a tegnapi ruháimat majd a kölcsönkapott felsőt és a törölközőt összehajtva az ágyra tettem. Még benéztem a fürdőszoba tükrébe és felkontyoltam a hajam hogy a nagy loboncom ne legyen olyan feltűnően kócos így fésű híján. Papírért és tollért sietem a konyhába.
     ,,Szia köszönöm a szállást és a ruhát. Az ágyon megtalálsz mindent. Remélem azért még valamikor összefutunk.
Üdv: Alice (a parkban felszedett lány)"
A cetlit az ajtó lécei közé csúsztattam. Célba vettem a kijáratot és nekivágtam a két órás gyalogútnak hazafelé. Benyitok a kapun, kiskutyám aki annyira nem is kicsi pedig még csak egy éves. Anyu már az ajtóban vár. Tudom hogy aggódott de egy kis vidámság az ő szemében is bujkált.
- Szia! Sajnálom hogy nem töltöttem itthon.....
- Szia! Ne szabadkozz, szóltál hogy egy barátnődnél töltötted ez éjszakát, de szólj ha esetleg rosszul tudom. - vág a szavamba szokás szerint de látom rajta hogy ma nagyon is jó kedve  van. - Ma be szeretnél még menni Beccához?
- Igen. Úgy terveztem hogy harapok valamit majd szusszanok és elindulok. - elkerekedett szemekkel, kíváncsian tekint rám.
- Kislányom, tudod te hogy mennyi az idő? Már délután négy is elmúlt.
- Tessék?! Ilyen sokáig aludtam volna? Tudtam hogy tegnap éjjel elég későn értünk a házba na de ennyire?!
- Tudod mit?! Szaladj be ha éhes vagy egyél valamit majd eldoblak kocsival de siessünk. Viszont nem tudlak  megvárni mert még itthon is van pár elintézni való úgyhogy a bérletedről se feledkezz meg. - utálom a hosszú monológjait.
- Igenis! - mosolygok vissza rá miközben az "ebédem" felé vetném magam.
Az asztal megterítve vár kukoricás rizzsel és halrudacskákkal (egyik kedvencem a sok közül). Szinte habzsolok lehet hogy egy kicsit közrejátszott az is hogy már majdnem kilyukadt a gyomrom. Még benéztem a szobámba és kerestem valami hordható göncöt és egy puszit nyomtam a kiscicám fejére aki szerintem még helyettem is heverészett az ágyon. Bepattantam anya mellé az autóba. Kicsit sem volt kedvem beszélgetni főleg hogy tudtam hogy Beccáról és a tegnap estéről akar faggatni ezért gyorsan a fülesemért kaptam másik kezemmel pedig a telefonomért kutattam. Basszus. Lemerültem. Nem baj, a fülest azért is beraktam hátha anyunak nem tűnik fel hogy csak a látszat kedvéért dugdosom a fülembe. Halkan szólt a rádió.
Most már az sem. Anya kikapcsolta és avval a lendülettel a fülest is kitépte a fülemből.
- Miért kell folyton zenét hallgatnod, még most is amikor tisztában kéne lenned avval hogy aggódom érted is és Beccáért is. Senki sem tudja mi történt vele és te még egy rohadt szót sem tudsz kinyögni hogy mit csináltál és hogy kivel voltál este!! - üvölt. Ritkán vannak ilyen kirohanásai mert mindig tűr tűr és utána nagyot robban.
- Anya, nyugi. Útközben összefutottam egy barátnőmmel és nem akarta hogy egyedül császkáljak a városba és felajánlotta hogy esetleg nála tölthetem az estét. Ennyi történt. Ja és ha megnyugtat akkor én sem tudok semmit arról hogy mi a fene történhetett Beccával.
- Mi az hogy egyedül császkáltál??
- Csak ennyi maradt meg abból amit mondtam?? - hagytam pár másodperces szünetet hátha bármilyen választ is kapok, de csak idegesen a kormányt markolta és az utat nézte - Ami meg azt illeti nem volt nálam se pénz se bérlet úgyhogy gyalog indultam el.
- Tessék? Miért nem hívtál fel?
Kínos csönd. Nem akartam hazudni ezért inkább a hallgatást választottam.
- Viszont ezt a sok zenehallgatással  kapcsolatban pedig komolyan gondolom. - már megint. Én megértem ha nem tetszik neki az aki lettem de a zenét nem veheti el tőlem. Bármi mást csak a zenémet nem hagyom.
- Ezt most hogy is érted?!
- Úgy hogy sokkal kevesebb zenét  kell hallgatnod és akkor sem rockot vagy metált vagy bármi más sikoltozó baromságot
- Most ugye csak viccelsz?
- Kiscsillag egy bebizonyított tény hogy a klasszikus zenétől a növények egészségesek és szépek lesznek a rockzenétől pedig elhervadnak és betegek lesznek.
- Meg az is egy bebizonyított tény hogy a növények a rockzene hatására gyorsabban nőnek meg az is hogy nem megyek soha többet az anyámmal sehova mert baromságokat kezd el beszélni,
- Baromság?! Azt mondod?! Csak majd pár év mulva ne te feküdj Becca helyén!
- ÁLLJ MEG! MOST!  -az ajtóhoz kapok hogy minél hamarabb kipattanhassak a kocsiból.
- Most hová mész?
- Oda ahol nem akarják megmondani hogy ki is vagyok. - becsapom az ajtót és elrohanok. A kórház fele veszem az irányt. Tisztában vagyok vele hogy anyám nem szereti a stílusom de nem hagyom hogy magassarkú kis cipellőbe meg babarózsaszín kosztümökbe öltöztessen. 

Lassan belibbenek a kórház bejáratán. Vajon ki az első ember akibe belebotlom?! Ki más mint az állhatatos doktor úr!
- Jó napot! Hogy van a barátnőm, Becca? - úgy érzem hogy a tegnapi összetűzések után nem biztos hogy szeretnék vele tegeződni.
- Jó napot - mosolyog - jobban, bár nekünk még mindig semmit sem mond.
- Mikor engedhetik ki?
- Valószínűleg 2 hét múlva de még semmi sem biztos.
- Gondolom a kórtermében találom.
Bólint és evvel a lendülettel elindulok a ll. emeletre.
Szerencsére most nem alszik.
- Hogy vagy baba?
- Hát még a fejem hasogat de ennyire könnyen nem szabadultok meg tőlem. - molyra húzza a száját de mivel az alsó ajka 3 helyen is fel van szakadva picit összerezzen.
- Na hát ezt ajánlom is neked... nem fogok neked köntörfalazni...mi a fene történt??
- Semmi különös - egy gyors szúrós pillantást vetettem rá. Nálam nem ússza meg ennyivel. - leestem a lépcsőn és közben meglőttek.
- Becca, csak úgy nem lövöldöznek emberekre! Nálatok történt?
- De most lövöldöztek...igen - hátat fordított.
- Aggódom.
- Nem kéne...nem fogok elpatkolni úgyhogy vegyük úgy hogy meg sem történt.
- Nem vehetjük úgy mert már a dokid szólt a kopóknak.
- Apuval találkoztál?
- Nem. Még nem jött be hozzád?
- Csak te. - Al kérlek most menj el, egyedül szeretnék maradni.
- Bármi gáz van a számomat tudod.
- Al....még benéznél holnap hozzánk hátha ott van apu vagy legalább anya haza ért-e már?
- Persze. Pihenj sokat.
#Ash
Andy még valami csoda folytán nem tartotta meg nekem a beszédét.
- Hé Ash! - csak gondolnom kellett rá. Megfordultam és sütött az arcáról a düh. - Szerintem tudod miről is szeretnék veled beszélni.
- Úgy sejtem mindjárt kiderül.
- Már megbeszéltük hogy nem tartunk személyes kapcsolatot a rajongókkal...tudom hogy szereted őket mind nagyon hálásak vagyunk nekik és szeretjük őket..de emlékezz vissza mi történt..
- De az csak egy egyszeri eset volt és azóta egy íratlan törvény hogy a backstage-be nem engedünk be csak nagyon közeli ismerősöket...
- Igen de nem ringathatjuk őket hiú ábrándokban .
- Figyelj ez most más...ő nem tartozik az átlagba.
- Ezt nem állapíthatod meg egy profilkép és egy 3 mondatos beszélgetésből.
- Tudom de megnyugtathatlak,  mert azóta nem írt vissza az utolsó üzenetemre sem úgyhogy nem hinném hogy továbbá túl sokat is beszélnék vele.
- Te tudod de remélem avval tisztában vagy hogy mivel a te régi gitárodat nyerte neked is kell átadni.
- Majd megoldom. - örülök hogy Andy ennyire a szívén viseli a bandát és tudom hogy csak jót akar..
- Hékás baby! - szakította meg gondolatmenetemet egy szőke ciklon, Vicktoria. Ő pont az a lány aki tudja mikor és mit akar és mindig meg is kapja. Már nem is igazán emlékszem hogyan keveredett közénk de sokat segít a bandának a papírmunkákban (is). Szinte az összes koncertünkre velünk tart. Sokáig kavart Jinxxel pár hete meg rám vetette ki a hálóját amit erősen éreztetett is velem. Még nem tudják a többiek és remélem hogy nem is fogják. Tudom hogy baromságot csináltam és nem engedhetem hogy ez újra megtörténjen. Jinxx megtörne én pedig emiatt biztos hogy összeomlanék. Nem. Nem gondolhatok ilyenekre. Nehogy már pont én fessem az ördögöt a falra.
- Mondjad.
- Nyugi nem kell egyből letámadni.
- Nem támadlak le csak most van jobb dolgom is minthogy a számat jártassam.
- Igazad van az enyémet is be lehetne fogni.
- Most nagyon gyorsan állítsd le magad, ami történt megtörtént és ez csak ez csak egy egyszeri eset volt. - magához nyúl és kockás ingének gombjai szétpattannak és utánam nyúl. Ellent kell mondanom. "Türtőztesd magad...lehet hogy szexi de ettől függetlenül nem vesztheted el a fejed!" Nem megy. Megfogom a tarkóját és durván csókolom. Nagyon gyönyörű ilyenkor, nem bírom magam türtőztetni. Feldobom a fal melletti íróasztalra és lápai közé furakszom. Lassan kihámoz a bőrmellényemből és a körmeit a hasamon lévő tetováláson át lentről felfelé karmol majd a kezeit a tarkóm köré vonva még jobban húz magához. Már rajta fekszem. A bal farzsebembe kutat mert pontosan tudja hogy vészhelyzet esetére ott mindig van egy óvszer. Már levegőt is alig kapok olyan hevesen csókol eközben már a melltartója sincs már rajta és kezeimmel shortja felé igyekszem ami másodpercek alatt a folyosó túlsó sarkáig került. Rezeg. Tudomásom szerint nem raktam vibrátort ma reggel a saját zsebembe. Basszus a telefon...

5. rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem. Egy újabb rész kerül  nyilvánosságra kíváncsian  várom a véleményeket  ! :D
#Al

Imádom az éjszaka csendjét. Olyan békés, de mégis izgalmas. Meglepően sokan vannak, de nem igazán keltenek bizalmat. Valamivel megnyújtottam a lépéseimet. Hirtelen  odalépett hozzám egy nálam valamivel fiatalabb, nagyon alacsony, gyönyörű lány  Bullet For  My Valentine-os póló volt rajta és egy fekete ezüst szegecsekkel tarkított farmer. 
- Szia! - köszön rám barátságosan - Remélem nem baj ha hozzád csapódom, elég ijesztő emberek is megfordulnak erre, nehogy megriadj valamitől! - felnevetünk.
- Örülök, hogy valaki vigyáz rám! - rákacsintok.
- Mit csinálsz ilyen későn ezen a környéken? Nem láttalak még erre! - már megint kérdőre vonnak? Most legalább barátságosan.
- Szeretek az éj leple alatt bóklászni. Most erre hoztak a lábaim. - mosolyog - Akkor ha jól értem te sűrűn jársz erre. Miért? – elkomolyodik, de egy pillanat elteltével ugyanavval a bohókás lánnyal állok szemben.
- Talán mert a baráti  társaságom ide járt, de már csak ketten-hárman járunk ki....talán már csak megszokásból.
Hirtelen, az erdő felől egy éles sikolyt hallok. Deja vu. Újra megdermedek. A lány megmarkolja a karom és rám kiált.
- Fuss!
Felem tükröződik a szemében. Abban a helyzetben nem kérdezek, nem gondolkodom, csak futok a lány után. Nagyon gyors. Lelassít. Megfogja a karomat jelezve evvel, hogy sokkal gyorsabban kell haladnom. Kiérünk a parkból. Nem tudom, hogy merre vagyunk, de most nem félek.
- Hát ezt is megúsztuk! - nevetve, levegőért kapkodva fellélegez.
- Azt azért elmondanád, hogy miért kell most kiköpnöm a tüdőm és hogy hol a francba vagyunk? - felnevetek
- Gyere majd később elmesélem....az utca végén van egy elhagyatott ház, az egyik búvóhelyem a sok közül! - és még mindig mosolyog - a mai nap eseményi után egy fikarcnyi erő sincs a lábaimban, meg sem moccanok.
- Na, gyere már. Nem szeretem, ha megvárakoztatnak. - arca még mindig olyan piros, mint egy paradicsom a sok nevetéstől. Elindulok. Nem tudom, hogy miért, de bízom benne. Vajon hova mehetünk? 
- Tehát miért kellett ilyen gyorsan szednem a lábaim? 
- Vannak itt olyan emberek is akik nem olyan kedvesek mint én! - próbálja elkomolytalankodni a dolgot
- Remélem tudod hogy ennyivel nem érem be!
- Pedig reméltem. Igazából elég sűrűn bukkannak fel a zsaruk, akiket elkapnak ,egyből lecsukatnak valamiért...nem egy barátom került be a sittre a semmiért. 
- Pedig én naivan azt hittem, hogy ez a város legnyugodtabb környéke mert nap közben egy árva lélek sem jár a környéken vagy esetleg egy pár aranyos család bukkan fel a játszótereken. - felvont szemöldökökkel néz rám.
- Hát én mindennek mondanám csak nyugodtnak nem. Régen nagyon sok drog cserélt gazdát, errefelé de előfordultak erre egyéb illegális dolgok is. Most már csak bandázunk meg szolidan bulizunk, a zsaruk meg mindig belénk kötnek vagy mert a zene túl hangos vagy mert valami  gyanúsra gondolnak, pedig sosem garázdálkodtunk meg hasonlók csak a régi idők emlékére mindig belénk rúgnak egyet. 
- Nem tudod most mi történhetett? - ahogy feltettem a kérdést már meg is bántam. Honnan is tudhatná?!
- Pontosan nem tudom, de biztos vagyok, hogy nem csak egy kis csendháborításról van szó!
A következő néhány percben némán sétálunk egymás mellett. 
- Megérkeztünk. - egy romos kis faházhoz érkeztünk nem sokat láttam belőle csak ,hogy a bejárati ajzóhoz vezető betonlépcsők már nagyon megrepedtek, eltörtek az időjárás viszonytagságaitól és az idő vas fogaitól. Bemegyünk. Ő megy elől. Nem túl nagy a ház, de romos állapotához képest nagyon  is otthonos. 

- Ha akarsz, itt aludhatsz. - a bejárati ajtótól jobbra az első ajtóhoz lépked, megmarkolva a kilincset beinvitál a szobába, ami nagyon jó állapotban volt, sőt még saját fürdőszoba is járt hozzá. 
- Nagyon megköszönném. 
- Kérsz esetleg valamit enni vagy inni? Ha jól sejtem elég mozgalmas napod lehetett.
- Inkább csak aludnék egy nagyot. - rámosolygok.
- Esetleg adhatok valami pizsit meg a ha le akarsz tusolni a törölközőt a kád szélén találod.
- Még egyszer köszönöm. - beszalad a szobába és egy XXL-es Sex Pistols-os pólóval a kezével tér vissza.
- Remélem, jól alszol majd benne. Én imádok 2-3 számmal nagyobb pólókban aludni.
- Hogyne lenne jó?! Jó éjt.
- Jó éjt.
Visszabaktatok a szobába. Egyből a fürdőbe siettem, hogy minél hamarabb le tudjam a tusolást így is alig bírom nyitva tartani a szemem. Gyorsan küldtem még anyunak egy SMS-t.
       "Szia. Ne aggódj, összefutottam egy ismerősömmel hazafelé. Nála alszom. Reggel hazaugrom. Puszi. Jó éjt."
Lenémítottam a telefonom, ma már nem akartam beszélni senkivel. Beálltam a forró víz alá. Nagyon jól esett. Teljesen ellazultam. Belebújtam a kölcsönkapott fölsőbe, ami egy mini ruhának is bőven elment.
Nem akartam semmire sem gondolni csak bambulni ki a fejemből és majd szépen lassan elaludni. Behuppantam a takaró alá, de a bambulás teljesen kimaradt és egyből mély álomba szenderültem.

4.rész

Sziasztok! Mostanában nem igazán tudok hosszú részeket írni, de majd pár rész múlva mindent bepótolok! :D

#Ash

Folyton Alice-en agyalok. Tényleg csak azt akarta tudni, hogy én vagyok az?! Ennyire naiv lennék?! Miért nem ír vissza?! Vajon megbántottam valamivel?! Nem is kellene ilyeneken gondolkodnom!
#Ali
Földbe gyökerezik a lábam. Láttam ahogy az ajtó csapódására összerezzen.
- Al?! - suttogva, bizonytalanul mondja ki a nevem.
- Mi történt, Becca? - sétálok oda hozzá és óvatosan leülök az ágy mellé helyezett székre.
- Nem igazán emlékszem...annyi rémlik, hogy valamiért leszaladtam a földszintre - gyenge a hangja és alá kell írnom nagyon jól hazudik, de engem nem tud átverni. Belép egy orvos.
- Örülök, hogy felébredt hölgyem! Mikor jött a vendége? - néz rám a fiatal, helyes de mégis túl igényes főorvos. Felállok és a kezemet nyújtom, hogy bemutatkozzam.
- Alice Jhonson, de csak Al-nek hívnak az ismerőseim - elejtek egy mosolyt az udvariasság kedvéért.
- Dr. Nicholas Green, magának csak  Nick - utólag belegondolva nem is értem miért hagytam, hogy tegeződjünk hiszen csak egy orvos. Fejével biccent egyet a kijárat felé. Kinyitja az ajtót, én pedig kisétálok.
- Hogy van? - kérdezem gyorsan még mielőtt csak egy szó is kicsúszna száján.
- A körülményekhez képest jól...
- Milyen körülmények? - csattanok fel a szavába vágva.
- Szilánkosra tört a lába és vállon lőtték! - közölte hivatalos hangnemben - Nem tudta? - most meg kérdőre von?!
- Hogyan? Nem nem tudtam....de ha jól sejtem te is a korlapjáról tudod,mert ha nekem sem mond semmit majd egy magadfajta ficsúrnak kiönti a szívét?! - felment bennem a pumpa...engem egy ilyen pávagyerek ne vonjon kérdőre csak mert van egy diplomája.
- Kicsit halkabban ez azért mégis csak egy kórház. - hűha nem pont erre a reakcióra számítottam.
- Mikor engedik ki? - nem igazán érdekel a rólam alkotott véleménye, főleg most.
- Valószínűleg 2 hét múlva, ha gyorsan gyógyul. Még magának sem mond semmit? - kérdezi feletéb kíváncsian, felvont szemöldökökkel.
- Nem, mondjuk még nem is volt túl sok időm vele beszélgetni.- próbáltam kicsit flegmán válaszolni, hogy érzékeltessem vele pont a megfelelő pillanatba lépett be a terembe.
- Sajnálom. - azt hiszem vette a lapot - Remélem ha esetleg szóba kerül hogy pontosan mi is történt nekem is szólsz, mert köteles voltam jelenteni a rendőrségnek a lövésről.
- Máris? Milyen következménye lesz?
- Ha a barátnőd mindent elmond valószínű,hogy megkönnyíti a nyomozást, de ha nem....a rendőrök mindent megtesznek de mivel a biztonsági kamerák felvételei alapján egy ismeretlen férfi hozta be a kórházba azt sem tudjuk hol és mikor történt. - elsápadtam. Ismeretlen férfi? Ki lehet? A tettes? Akkot miért hozta be a kórházba? Hol lehetnek Becca szülei? Kérdések milliói keringenek a fejembe.
Eltűnt az orvos! Megint egy tucatnyi kérdés bombázott? Hová? Mikor? Miért? Visszamentem Beccához. Aludt. Nem akartam felébreszteni és már elég későre is járt. Úgy döntöttem hazamegyek. Kilépve a kapun ráeszméltem, hogy a korom sötét éjszaka csendje fogadott. Nincs nálam se pénz. Se jegy. - Hurrá! - nem akartam de mégis hangosra sikeredett. Gyalog indultam hazafelé. Egy órás séta ált előttem. A parkhoz értem. Ha átvágok a parkon akár 15 percet is spórolhatok. Elindulok. Ijesztő. Soha nem gondoltam volna, hogy éjjel sokkal népszerűbb mint nappal.
#Becca
Most miért mentek ki?! Mit tudhatnak amit én nem? Utánuk akartam kiáltani, hogy igenis velem osszák meg az infókat, mert tudom, hogy rólam van szó. Egy hangot sem tudtam kifacsarni a torkomon. Már negyed órája kint vannak. Miről beszélhetnek ilyen hosszasan és részletesen? Nagyon szeretnék beszélni Al-el, de nagyon fáradt vagyok. Nem akarok de mégis elalszom.

3.rész

#Al
Ébredéskor mosolygáson kaptam magam. Ma szívesebben keltem fel mint máskor, pedig már hétfő volt. Kedvenc azaz legsötétebb szettem volt rajtam...kilépve a szobámból anyukám vigyorogva fogad. Meglepődtem. Szokás szerint megint késésbe vagyok, de menet közben cuppantok egy puszit az arcára. Szaladok  a buszhoz, még kedvenc édes mentolos mérgemre sem gyújtottam rá. Amikor beléptem a suliba három plázacica szaladt oda hozzám.
- Úr Isten, Al...hogy vagy? Miért vagy itt? Nagyon megrázott a dolog?? - néztek rám aggódó könnyes szemmel.
- Megijesztetek! Persze hogy jól vagyok. Mi történt?! Ne szórakozzatok már!- szinte már ordibálok velük annyira megijedtem. Félek hogy Beccával történt valami mert ma nem buszozott velem, de azt mondta hogy csak rutin kivizsgálásra kell mennie. A lányok egy szót sem szólnak.
Erőszakosan lököm félre őket majd az osztályfőnökhöz sietek. Remegek.
- Tanárnő!- épp a tanári felé siet - tanárnő! Elnézést! A lányok ma kisírt szemekkel jöttek oda hozzám hogy, hogy vagyok?! Mi történt?! Kérem valaki mondjon már valamit! - kiáltom remegő hangon de mégis erőszakosan,minden udvariasságom elpárolgott.
- Kérem, nyugodjon meg Alice - mondja szomorú fennhangon, de mégis nyugtató hatást szeretne elérni.
- Kérem tanárnő..senki nem mond semmit! - csökkent a hangerőm valószínűleg attól a gombóctól ami a semmiből bukkant fel a torkomban.
- Becca kórházba került...újra kellett éleszteni - rogyok rá a bőr kanapéra ami a tanári előtt feküdt. Nem akartam sírni. Nem lehet. Itt nem. Amint egy kis erőre kaptam felálltam és a mosdóba rohantam. Megpróbáltam anyut tárcsázni...csak harmadjára sikerült.
- Al...én annyira sajnálom - csak suttog...szerintem többet tud mint én.
- Be....be..mehetek hozzá?- remeg a hangom
- Persze, drágám majd én beszélek a tanárnővel!
Leraktam. Fogtam a táskám és az aluljáróba szaladtam... SMS-em jött. Anyu megírta hova is kell mennem. Szerencsére csak egy pár megállóra volt a kórház. Berontok. Még  nem tudom hogy mi történt de odasietek a recepcióhoz. Mielőtt megszólalnék meghallom két nővér beszélgetését:
- Nagyon sok vért vesztett... 12 öltéssel kellett összevarrni. 
- Bárcsak mondana valamit..legalább a szülei bejöhetnének.
Tudtam hogy Beccáról beszélnek. Zokogni kezdtem. Berohanok a kórterembe ahonnan a két nővér kilépett. Utánam kiáltanak.
- Nah de kisasszony!- meg sem fordulok, pedig pontosan tudtam hogy rám gondolnak.
Földbe gyökerezik a lábam amikor meglátom Beccát gépekre kötve.
#Becca
Tegnap este sokáig fent voltam. Izgultam, talán a kivizsgálás miatt. Anyu már megint csak a manikűrösével lóg és vásárolgat, apu pedig már megint zűrős alakokat hoz a házba. Nem akarok megint beszélőre járni csak mert anyunak nem elég drágák a körmei. Hogy gondolataimat ráncba szedjem lesétáltam az emeletről a konyhába. Csöngetnek. Lassan éjfélt üt az óra, ki lehet az ilyenkor.? Az ajtóhoz sétálok, kinézek a kukucskálón. Nem ismerem az illetőt ezért ki sem nyitom. A házból nem szűrődik ki a fény mert a lakás minden szegletét ismerem és csak a telefonommal világítok. Apu a dolgozószobájából jön ki, komor szigorú arccal.
- Miért nem nyitod ki, kicsim? - csodálkozva nézek vissza rá az előszobában állva.
Az ajtóhoz sétálok. Kinyitom. Az illető szó nélkül a dolgozószobába siet. Honnan ismeri ilyen jól a házat??
Felszaladok az emeletre. Beugrok az ágyba, berakom a fülest és max. hangerőre toltam kedvenc zenéimet.
Hirtelen egy nagy dörrenést hallottam. Kirántottam a fülest a fülemből és lerohantam a lépcsőn. Egy másik férfi idegesen futott volna ki az ajtón de észre vett. Annyira megijedtem hogy legurultam a lépcsőn. Zsibbadt mindenem ...hirtelen még egy dörrenés, evvel párhuzamosan éles fájdalom járta át a testem.
Egy kórházban ébredtem. Halvány fényeket láttam, de éreztem a korterem dohos szagát. Egy éles kiáltást hallottam:
- Nah, de kisasszony!! - hangosan csapódott be az ajtó. Összerezzentem.

2.rész

#Al
Anyám nagyon kicsípte magát. Még a legféltettebb nyakláncát is feltette. Nem igazán értem mi ez a nagy hűhó. Rajtam csak a kedvenc szaggatott sötétkék farmerom van, alatta nercharisnya és enyhén kivágott, bő Escape the Fate-es felsőm, szegecses karkötőim. Az ausztráliai hőséghez képest hűvösebb volt a mi nap. Kezd későre járni de a vendégek sehol. Anyám türelmetlen (ami nem mindennapi dolog). 21:13. Kopognak. Félve markolom meg a kilincset, hogy ajtót nyissak.
Apa, 2 csokor rózsával és egy borítékkal a kezében áll az ajtóban. 2 hónapja nem láttam. Nagyon boldog vagyok. Fülig érő mosolyommal a nyakába ugrom.
- Nekem is hiányoztál kicsim! - suttogja kuncogva a fülembe.
Odasétál anyámhoz akinek 20 éves házasság után is ugyanolyan tűz lángol a szemében. Remélem hogy, egyszer én is tudni fogok valakit így szeretni. Lassan visszafordul hozzám és átnyújta a rózsámat (ami még mindig a kedvenc virágom) illetve a borítékot is. Először arra gondoltam hogy a zsebpénzemet szeretné kiegészíteni. Remegő kézzel nyitom ki. Nem pénz. Sokkal jobb. Amire sohasem gondoltam volna. Koncertjegyek. BVB-re. Kettő. Majdnem sírógörcsöt kaptam  a boldogságtól. Soha sem gondoltam volna, hogy a szüleim veszik meg az első koncertjegyemet. Na de várjunk csak egy percet!! Ez a jegy a fővárosba szól! Nincs is kiírva hogy hozzánk is jönnének koncertre! Lehet hogy Ash erről a koncertről  beszélt? De alig 5 órája ment el az áram. Hogyan tudott ilyen gyorsan 2 jegyet szerezni?! Honnan tudta meg hogy ide is jönnek koncertezni ha egy fél napja még a zenekar sem tudta?!
- Remélem szereted ezt a bandát! - egy csalfa mosolyra húzódik a szája. Pontosan tudta, hogy imádom őket. Válaszomul felnevetve  megöleltem.
- Azért lesz még mit megbeszélni a koncerttel kapcsolatban, kishölgy! - egy nap alatt 2x kapom meg a kishölgy jelzőt. Valami van a levegőben. -Tudom, hogy csak 1 hónap múlva lesz a születésnapod (július 4.-én) de azt hiszem evvel az ajándékkal nem várhattam tovább.
#Becca
Ma, kora délután neveztem Al nevében arra a nyereményjátékra amiről csak úgy áradozott a múltkor. Tisztában vagyok vele hogy időpazarlásnak tartja. Megcsörren  a telefon. Al apukája az. Remélem nem történt semmi baj! Remegő kézzel veszem fel a telefont.
- Jónapot! Baj van Al-lel? - kérdezem aggódva.
- Szia Becca! Nyugodj meg semmi baj nincsen! Csak annyit szerettem volna kérdezni hogy, Al szereti a Black Viel Brieds - t?
- Igen, őket nagyon szereti, de miért tőlem tetszik kérdezni?
- Csak van egy meglepetésem születésnapjára és biztos akartam lenni hogy tetszeni fog neki. Viszont most szaladnom kell, hogy elérjem a vonatot. Remélem mihamarabb találkozunk. Szia,Becca! - köszön el hirtelen, de hangjából sugárzik a boldogság. Kíváncsi vagyok milyen ajándékot tervelt ki a cucimnak!
#Ash
Ma egy nagyon szimpatikus rajongóm írt nekem. Nem tudom, hogy mi ütött belém de szokásaimat a sarokba dobva, hogy interneten nem beszélek senkivel visszaírtam. De megint csalódás ért. Nem ír vissza...sőt még ki is jelentkezett. Miért? Amint megtudta amit akar és máris szalad a sajtóhoz. Majd kiderül.
Fél óra múlva sorsolnunk kell hogy ki nyeri meg a dedikált gitáromat és abba az országba megyünk koncertezni ahol a nyertes él és ha lehet hivatalosan adjuk át a nyereményét. Nekem kell húzni. Egy kék cetli van a kezemben. Kinyitom. A cetlin egy női név van...felcsillan a szemem. "Alice Jhonson". Elkerekedik a  szemem. Ő az a lány. Az internetről.
- Nyögd már ki, Ash! Hogy hívják? - nyögi be feszülten de mégis bohókásan Andy.
- Alice Jhonson - mondom viszonylag halkan.
- Ismered?! - kérdezik egyszerre mind a négyen.
- Személyesen nem... - Andy szúrós szemmel néz rám, azt gondolom lesz még vele egy kínos beszélgetésem.
- Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?! - mordul rám CC.
- Nem ismerem a lányt csak a neten beszéltem vele, egyszer! - mondtam komoran. Éreztem, hogy a többiek lehet hogy ennyivel megelégednek de Andy nem.
Elmennek. Nem erre számítottam. Amikor észreveszik, hogy még mindig csak mereven állok maguk után hívnak.
Az épület előtt újságírók sokasága, kíváncsi tekintetekkel fürkészik az arcunkat. A sajtó meglepetésére egyszerre üvöltjük a következő koncerthelyszínt: "Caaannnnnberrrrrraaaaaa"

1.rész

Sziasztok! Ez az első rész a blogon. Remélem, hogy majd tetszik, de szívesen fogadok negatív és pozitív kritikát egyaránt!:)

#Al
Hétfő. Ez a nap is ugyan úgy kezdődik mint a többi. Anyám 5:30kor ront be a szobámba, hogy megint el fogok aludni, majd miután felöltöztem és feltettem egy kevés sminket jött a következő szapulás...miért ilyen fekete? Miért nincsen befonva a hajad? Miért nem hordasz szoknyát vagy ruhákat? Miért bömbölteted már megint a "zenédet"? Mikor fogod végre leszedni azt a sok depressziós posztert a faladról?
Szokás szerint az idegbaj kerülget miközben a buszmegállóba sétálok le. Fülemben Youth and Whiskey-vel és épp rágyújtok kedvenc mentolos cigarettámra. Szerencsére Becca pár megálló múlva már mellettem ül és próbál meg jobb kedvre deríteni a kedvenc csokimmal és buszon énekléssel. Beérek a suliba. Megy a nyáladzás. A cicababák egymás nyakába ugrálva mesélik el ki hányszor keféltek félre szombat este.Van pár barátom az osztályban akikkel jól megvagyok és rendszerint velük mászkálok a folyosón. Sok mindent tudnak rólam bár életemnek szinte egyetlen szakaszát sem támogatják...amikor megtudták hogy 15. születésnapomra csináltattam az első tetoválásomat pár napig kinéztek az osztályból. Délutánra nem igazán tudtam mit csinálni úgyhogy a net és a kedvenc zenéim mellett döntöttem (amik a BVB mellett többnyire Slipknot, Attila, Falling in Reverse és Asking Alexandria).
Egy csoportban megláttam egy nyereményjátékot amiről Ash jutott eszembe...az én aranyos basszusgitárosom♥. Magam sem tudom, hogy jutott ilyen gyerekes ötlet az eszembe, de ráírtam Ash-re hivatalos honlapján keresztül.
- Ash? - legnagyobb meglepetésemre már jött is a válasz
- Miben segíthetek kishölgy? - ezt épp ésszel nem bírom felfogni hogy ez velem történik, bár nem is akarom. Lehet hogy csak egy vicces kedvű adminnal van szerencsém
- Csak tudni szerettem volna hogy tényleg te vagy a monitor túloldalán? - kérdezem információkra éhesen
- Ízig vérig én vagyok Ashley Purdy :) - jegyzi meg szerényen.
- Hogy őszinte legyek nem gondoltam volna, hogy választ fogok kapni  az üzenetemre...az meg még eszembe sem jutott hogy ilyen gyorsan - fakadt ki belőlem.
- Hát ha már te is ilyen őszinte vagy úgy érzem nekem is annak kell lennem :) - üzenetének hanglejtéséből szemem elé tárul erőteljes, őszinte mosolya. - Interneten szinte sosem válaszolok az üzenetekre. - mereven bámulom a monitort, a kezem önálló életet él.
- Miért nem szoktál? - érdeklődőm szűkszavúan.
- Nem szedetném ha "privát" beszélgetéseim közösségi oldalakról vagy újságok címlapjáról integessenek illetve a többiek sem szeretik ha rajongóimmal az interneten beszélgetek. Remélem benned bízhatok. - tátva marad a szám. Miért is én?
- Miért bízol meg bennem ennyire? - még saját magamon is meglepődöm hogy ilyen nyílt kérdés teszek fel, de megkapom rá a választ
- Nem is tudom...magamat is megleptem...talán mert nagyon úgy néz ki lesz még +1 koncertünk másfél hónapon belül,de még mi sem tudjuk hogy hol... - hallom ahogy az állam a földön koppan.
- Szabad tudnom, hol lesz a következő koncertetek? - próbálom kicsit terelni a témát nehogy olyan dolgok tudatában legyek amiket a lepcses szám miatt a banda kárára kikotyoghatok.
- Szabad:)...ha minden igaz Las Vegasban.
- Oh,gondolom ott vannak mindig a legnagyobb bulik!
- A koncert után mindenképp, viszont ha már te is őszinte voltál én is az leszek... - nem szeretem amikor az emberek így húzzák az agyamat, türelmetlen vagyok. - A koncertek nem ott a legjobbak mert sokan már részegen tántorognak be hozzánk :(
Hirtelen nagy csattanás...számítógépem képernyője utolsó energiájával villan egyet,majd minden sötétbe borul....ha jól sejtem Ash-sel most vertük ki a biztosítékot.
A legjobbkor. Még "jó", hogy nem tudtam válaszolni. Kibaktattam az udvarra hogy megkeressem a tápegységet (csak azért tudom hogy az ehhez hasonló problémákat hogyan kell orvosolni, mert apám többnyire a munka miatt nagyon keveset van itthon)... Nem látok semmi furcsát,itt elvileg minden rendben.... Basszus.... ANYAAAAA... A villanyszámla. Rendszerint a befizetések el vannak felejtve. Akkor kb. 2 napig sötétben fogunk ülni. Telefonomon kedvenc számom (Escape the Fate-It's just me) szólal meg. Anyámnak azt hiszem most jutott eszébe a villanyszámla... Lehet, hogy most ezt sem vesszem fel. 2 órával később anyám hazaér, szeméből csak úgy sugárzik a düh.
- Miért nem tudod felvenni a telefont? - kérdezi bosszúsan.
- Csak nem eszedbe jutott a villanyszámla? - kérdezek vissza halkabban
- Tessék?! - Kapcsolná fel a villanyt de még mindig csak az-az egy szál gyertya világít amit a fiókban találtam. - Csak arra szerettelek volna megkérni, hogy szaladj le a boltba mert estére vendéget várunk. -kilép a szobából.
Hogyan?! Vendégek?! Hozzánk?! Tudja jól hogy nem szeretek vendégeket fogani,de azt hiszem most már késő a siránkozáshoz.