6.rész

Haligali!Tudom hogy későn jött a következő rész de picivel talán hosszabb mint az előzőek.
#Al
Kimerülten keltem. Kivánszorogtam a szobából reménykedve hogy összefutok még a lánnyal.
- Hahó! - kiáltom el magam de a lakás csak úgy kong az ürességtől.
Azért jól esett volna ha legalább egy üzenetet hagyott volna. Visszamentem a szobába felkaptam a tegnapi ruháimat majd a kölcsönkapott felsőt és a törölközőt összehajtva az ágyra tettem. Még benéztem a fürdőszoba tükrébe és felkontyoltam a hajam hogy a nagy loboncom ne legyen olyan feltűnően kócos így fésű híján. Papírért és tollért sietem a konyhába.
     ,,Szia köszönöm a szállást és a ruhát. Az ágyon megtalálsz mindent. Remélem azért még valamikor összefutunk.
Üdv: Alice (a parkban felszedett lány)"
A cetlit az ajtó lécei közé csúsztattam. Célba vettem a kijáratot és nekivágtam a két órás gyalogútnak hazafelé. Benyitok a kapun, kiskutyám aki annyira nem is kicsi pedig még csak egy éves. Anyu már az ajtóban vár. Tudom hogy aggódott de egy kis vidámság az ő szemében is bujkált.
- Szia! Sajnálom hogy nem töltöttem itthon.....
- Szia! Ne szabadkozz, szóltál hogy egy barátnődnél töltötted ez éjszakát, de szólj ha esetleg rosszul tudom. - vág a szavamba szokás szerint de látom rajta hogy ma nagyon is jó kedve  van. - Ma be szeretnél még menni Beccához?
- Igen. Úgy terveztem hogy harapok valamit majd szusszanok és elindulok. - elkerekedett szemekkel, kíváncsian tekint rám.
- Kislányom, tudod te hogy mennyi az idő? Már délután négy is elmúlt.
- Tessék?! Ilyen sokáig aludtam volna? Tudtam hogy tegnap éjjel elég későn értünk a házba na de ennyire?!
- Tudod mit?! Szaladj be ha éhes vagy egyél valamit majd eldoblak kocsival de siessünk. Viszont nem tudlak  megvárni mert még itthon is van pár elintézni való úgyhogy a bérletedről se feledkezz meg. - utálom a hosszú monológjait.
- Igenis! - mosolygok vissza rá miközben az "ebédem" felé vetném magam.
Az asztal megterítve vár kukoricás rizzsel és halrudacskákkal (egyik kedvencem a sok közül). Szinte habzsolok lehet hogy egy kicsit közrejátszott az is hogy már majdnem kilyukadt a gyomrom. Még benéztem a szobámba és kerestem valami hordható göncöt és egy puszit nyomtam a kiscicám fejére aki szerintem még helyettem is heverészett az ágyon. Bepattantam anya mellé az autóba. Kicsit sem volt kedvem beszélgetni főleg hogy tudtam hogy Beccáról és a tegnap estéről akar faggatni ezért gyorsan a fülesemért kaptam másik kezemmel pedig a telefonomért kutattam. Basszus. Lemerültem. Nem baj, a fülest azért is beraktam hátha anyunak nem tűnik fel hogy csak a látszat kedvéért dugdosom a fülembe. Halkan szólt a rádió.
Most már az sem. Anya kikapcsolta és avval a lendülettel a fülest is kitépte a fülemből.
- Miért kell folyton zenét hallgatnod, még most is amikor tisztában kéne lenned avval hogy aggódom érted is és Beccáért is. Senki sem tudja mi történt vele és te még egy rohadt szót sem tudsz kinyögni hogy mit csináltál és hogy kivel voltál este!! - üvölt. Ritkán vannak ilyen kirohanásai mert mindig tűr tűr és utána nagyot robban.
- Anya, nyugi. Útközben összefutottam egy barátnőmmel és nem akarta hogy egyedül császkáljak a városba és felajánlotta hogy esetleg nála tölthetem az estét. Ennyi történt. Ja és ha megnyugtat akkor én sem tudok semmit arról hogy mi a fene történhetett Beccával.
- Mi az hogy egyedül császkáltál??
- Csak ennyi maradt meg abból amit mondtam?? - hagytam pár másodperces szünetet hátha bármilyen választ is kapok, de csak idegesen a kormányt markolta és az utat nézte - Ami meg azt illeti nem volt nálam se pénz se bérlet úgyhogy gyalog indultam el.
- Tessék? Miért nem hívtál fel?
Kínos csönd. Nem akartam hazudni ezért inkább a hallgatást választottam.
- Viszont ezt a sok zenehallgatással  kapcsolatban pedig komolyan gondolom. - már megint. Én megértem ha nem tetszik neki az aki lettem de a zenét nem veheti el tőlem. Bármi mást csak a zenémet nem hagyom.
- Ezt most hogy is érted?!
- Úgy hogy sokkal kevesebb zenét  kell hallgatnod és akkor sem rockot vagy metált vagy bármi más sikoltozó baromságot
- Most ugye csak viccelsz?
- Kiscsillag egy bebizonyított tény hogy a klasszikus zenétől a növények egészségesek és szépek lesznek a rockzenétől pedig elhervadnak és betegek lesznek.
- Meg az is egy bebizonyított tény hogy a növények a rockzene hatására gyorsabban nőnek meg az is hogy nem megyek soha többet az anyámmal sehova mert baromságokat kezd el beszélni,
- Baromság?! Azt mondod?! Csak majd pár év mulva ne te feküdj Becca helyén!
- ÁLLJ MEG! MOST!  -az ajtóhoz kapok hogy minél hamarabb kipattanhassak a kocsiból.
- Most hová mész?
- Oda ahol nem akarják megmondani hogy ki is vagyok. - becsapom az ajtót és elrohanok. A kórház fele veszem az irányt. Tisztában vagyok vele hogy anyám nem szereti a stílusom de nem hagyom hogy magassarkú kis cipellőbe meg babarózsaszín kosztümökbe öltöztessen. 

Lassan belibbenek a kórház bejáratán. Vajon ki az első ember akibe belebotlom?! Ki más mint az állhatatos doktor úr!
- Jó napot! Hogy van a barátnőm, Becca? - úgy érzem hogy a tegnapi összetűzések után nem biztos hogy szeretnék vele tegeződni.
- Jó napot - mosolyog - jobban, bár nekünk még mindig semmit sem mond.
- Mikor engedhetik ki?
- Valószínűleg 2 hét múlva de még semmi sem biztos.
- Gondolom a kórtermében találom.
Bólint és evvel a lendülettel elindulok a ll. emeletre.
Szerencsére most nem alszik.
- Hogy vagy baba?
- Hát még a fejem hasogat de ennyire könnyen nem szabadultok meg tőlem. - molyra húzza a száját de mivel az alsó ajka 3 helyen is fel van szakadva picit összerezzen.
- Na hát ezt ajánlom is neked... nem fogok neked köntörfalazni...mi a fene történt??
- Semmi különös - egy gyors szúrós pillantást vetettem rá. Nálam nem ússza meg ennyivel. - leestem a lépcsőn és közben meglőttek.
- Becca, csak úgy nem lövöldöznek emberekre! Nálatok történt?
- De most lövöldöztek...igen - hátat fordított.
- Aggódom.
- Nem kéne...nem fogok elpatkolni úgyhogy vegyük úgy hogy meg sem történt.
- Nem vehetjük úgy mert már a dokid szólt a kopóknak.
- Apuval találkoztál?
- Nem. Még nem jött be hozzád?
- Csak te. - Al kérlek most menj el, egyedül szeretnék maradni.
- Bármi gáz van a számomat tudod.
- Al....még benéznél holnap hozzánk hátha ott van apu vagy legalább anya haza ért-e már?
- Persze. Pihenj sokat.
#Ash
Andy még valami csoda folytán nem tartotta meg nekem a beszédét.
- Hé Ash! - csak gondolnom kellett rá. Megfordultam és sütött az arcáról a düh. - Szerintem tudod miről is szeretnék veled beszélni.
- Úgy sejtem mindjárt kiderül.
- Már megbeszéltük hogy nem tartunk személyes kapcsolatot a rajongókkal...tudom hogy szereted őket mind nagyon hálásak vagyunk nekik és szeretjük őket..de emlékezz vissza mi történt..
- De az csak egy egyszeri eset volt és azóta egy íratlan törvény hogy a backstage-be nem engedünk be csak nagyon közeli ismerősöket...
- Igen de nem ringathatjuk őket hiú ábrándokban .
- Figyelj ez most más...ő nem tartozik az átlagba.
- Ezt nem állapíthatod meg egy profilkép és egy 3 mondatos beszélgetésből.
- Tudom de megnyugtathatlak,  mert azóta nem írt vissza az utolsó üzenetemre sem úgyhogy nem hinném hogy továbbá túl sokat is beszélnék vele.
- Te tudod de remélem avval tisztában vagy hogy mivel a te régi gitárodat nyerte neked is kell átadni.
- Majd megoldom. - örülök hogy Andy ennyire a szívén viseli a bandát és tudom hogy csak jót akar..
- Hékás baby! - szakította meg gondolatmenetemet egy szőke ciklon, Vicktoria. Ő pont az a lány aki tudja mikor és mit akar és mindig meg is kapja. Már nem is igazán emlékszem hogyan keveredett közénk de sokat segít a bandának a papírmunkákban (is). Szinte az összes koncertünkre velünk tart. Sokáig kavart Jinxxel pár hete meg rám vetette ki a hálóját amit erősen éreztetett is velem. Még nem tudják a többiek és remélem hogy nem is fogják. Tudom hogy baromságot csináltam és nem engedhetem hogy ez újra megtörténjen. Jinxx megtörne én pedig emiatt biztos hogy összeomlanék. Nem. Nem gondolhatok ilyenekre. Nehogy már pont én fessem az ördögöt a falra.
- Mondjad.
- Nyugi nem kell egyből letámadni.
- Nem támadlak le csak most van jobb dolgom is minthogy a számat jártassam.
- Igazad van az enyémet is be lehetne fogni.
- Most nagyon gyorsan állítsd le magad, ami történt megtörtént és ez csak ez csak egy egyszeri eset volt. - magához nyúl és kockás ingének gombjai szétpattannak és utánam nyúl. Ellent kell mondanom. "Türtőztesd magad...lehet hogy szexi de ettől függetlenül nem vesztheted el a fejed!" Nem megy. Megfogom a tarkóját és durván csókolom. Nagyon gyönyörű ilyenkor, nem bírom magam türtőztetni. Feldobom a fal melletti íróasztalra és lápai közé furakszom. Lassan kihámoz a bőrmellényemből és a körmeit a hasamon lévő tetováláson át lentről felfelé karmol majd a kezeit a tarkóm köré vonva még jobban húz magához. Már rajta fekszem. A bal farzsebembe kutat mert pontosan tudja hogy vészhelyzet esetére ott mindig van egy óvszer. Már levegőt is alig kapok olyan hevesen csókol eközben már a melltartója sincs már rajta és kezeimmel shortja felé igyekszem ami másodpercek alatt a folyosó túlsó sarkáig került. Rezeg. Tudomásom szerint nem raktam vibrátort ma reggel a saját zsebembe. Basszus a telefon...