1.rész

Sziasztok! Ez az első rész a blogon. Remélem, hogy majd tetszik, de szívesen fogadok negatív és pozitív kritikát egyaránt!:)

#Al
Hétfő. Ez a nap is ugyan úgy kezdődik mint a többi. Anyám 5:30kor ront be a szobámba, hogy megint el fogok aludni, majd miután felöltöztem és feltettem egy kevés sminket jött a következő szapulás...miért ilyen fekete? Miért nincsen befonva a hajad? Miért nem hordasz szoknyát vagy ruhákat? Miért bömbölteted már megint a "zenédet"? Mikor fogod végre leszedni azt a sok depressziós posztert a faladról?
Szokás szerint az idegbaj kerülget miközben a buszmegállóba sétálok le. Fülemben Youth and Whiskey-vel és épp rágyújtok kedvenc mentolos cigarettámra. Szerencsére Becca pár megálló múlva már mellettem ül és próbál meg jobb kedvre deríteni a kedvenc csokimmal és buszon énekléssel. Beérek a suliba. Megy a nyáladzás. A cicababák egymás nyakába ugrálva mesélik el ki hányszor keféltek félre szombat este.Van pár barátom az osztályban akikkel jól megvagyok és rendszerint velük mászkálok a folyosón. Sok mindent tudnak rólam bár életemnek szinte egyetlen szakaszát sem támogatják...amikor megtudták hogy 15. születésnapomra csináltattam az első tetoválásomat pár napig kinéztek az osztályból. Délutánra nem igazán tudtam mit csinálni úgyhogy a net és a kedvenc zenéim mellett döntöttem (amik a BVB mellett többnyire Slipknot, Attila, Falling in Reverse és Asking Alexandria).
Egy csoportban megláttam egy nyereményjátékot amiről Ash jutott eszembe...az én aranyos basszusgitárosom♥. Magam sem tudom, hogy jutott ilyen gyerekes ötlet az eszembe, de ráírtam Ash-re hivatalos honlapján keresztül.
- Ash? - legnagyobb meglepetésemre már jött is a válasz
- Miben segíthetek kishölgy? - ezt épp ésszel nem bírom felfogni hogy ez velem történik, bár nem is akarom. Lehet hogy csak egy vicces kedvű adminnal van szerencsém
- Csak tudni szerettem volna hogy tényleg te vagy a monitor túloldalán? - kérdezem információkra éhesen
- Ízig vérig én vagyok Ashley Purdy :) - jegyzi meg szerényen.
- Hogy őszinte legyek nem gondoltam volna, hogy választ fogok kapni  az üzenetemre...az meg még eszembe sem jutott hogy ilyen gyorsan - fakadt ki belőlem.
- Hát ha már te is ilyen őszinte vagy úgy érzem nekem is annak kell lennem :) - üzenetének hanglejtéséből szemem elé tárul erőteljes, őszinte mosolya. - Interneten szinte sosem válaszolok az üzenetekre. - mereven bámulom a monitort, a kezem önálló életet él.
- Miért nem szoktál? - érdeklődőm szűkszavúan.
- Nem szedetném ha "privát" beszélgetéseim közösségi oldalakról vagy újságok címlapjáról integessenek illetve a többiek sem szeretik ha rajongóimmal az interneten beszélgetek. Remélem benned bízhatok. - tátva marad a szám. Miért is én?
- Miért bízol meg bennem ennyire? - még saját magamon is meglepődöm hogy ilyen nyílt kérdés teszek fel, de megkapom rá a választ
- Nem is tudom...magamat is megleptem...talán mert nagyon úgy néz ki lesz még +1 koncertünk másfél hónapon belül,de még mi sem tudjuk hogy hol... - hallom ahogy az állam a földön koppan.
- Szabad tudnom, hol lesz a következő koncertetek? - próbálom kicsit terelni a témát nehogy olyan dolgok tudatában legyek amiket a lepcses szám miatt a banda kárára kikotyoghatok.
- Szabad:)...ha minden igaz Las Vegasban.
- Oh,gondolom ott vannak mindig a legnagyobb bulik!
- A koncert után mindenképp, viszont ha már te is őszinte voltál én is az leszek... - nem szeretem amikor az emberek így húzzák az agyamat, türelmetlen vagyok. - A koncertek nem ott a legjobbak mert sokan már részegen tántorognak be hozzánk :(
Hirtelen nagy csattanás...számítógépem képernyője utolsó energiájával villan egyet,majd minden sötétbe borul....ha jól sejtem Ash-sel most vertük ki a biztosítékot.
A legjobbkor. Még "jó", hogy nem tudtam válaszolni. Kibaktattam az udvarra hogy megkeressem a tápegységet (csak azért tudom hogy az ehhez hasonló problémákat hogyan kell orvosolni, mert apám többnyire a munka miatt nagyon keveset van itthon)... Nem látok semmi furcsát,itt elvileg minden rendben.... Basszus.... ANYAAAAA... A villanyszámla. Rendszerint a befizetések el vannak felejtve. Akkor kb. 2 napig sötétben fogunk ülni. Telefonomon kedvenc számom (Escape the Fate-It's just me) szólal meg. Anyámnak azt hiszem most jutott eszébe a villanyszámla... Lehet, hogy most ezt sem vesszem fel. 2 órával később anyám hazaér, szeméből csak úgy sugárzik a düh.
- Miért nem tudod felvenni a telefont? - kérdezi bosszúsan.
- Csak nem eszedbe jutott a villanyszámla? - kérdezek vissza halkabban
- Tessék?! - Kapcsolná fel a villanyt de még mindig csak az-az egy szál gyertya világít amit a fiókban találtam. - Csak arra szerettelek volna megkérni, hogy szaladj le a boltba mert estére vendéget várunk. -kilép a szobából.
Hogyan?! Vendégek?! Hozzánk?! Tudja jól hogy nem szeretek vendégeket fogani,de azt hiszem most már késő a siránkozáshoz.