Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem. Egy újabb rész kerül nyilvánosságra kíváncsian várom a véleményeket ! :D
#Al
#Al
Imádom
az éjszaka csendjét. Olyan békés, de mégis izgalmas. Meglepően sokan vannak, de
nem igazán keltenek bizalmat. Valamivel megnyújtottam a lépéseimet.
Hirtelen odalépett hozzám egy nálam valamivel fiatalabb, nagyon alacsony, gyönyörű lány Bullet For My Valentine-os póló volt rajta és egy
fekete ezüst szegecsekkel tarkított farmer.
- Szia! - köszön rám barátságosan - Remélem nem baj ha hozzád csapódom, elég ijesztő emberek is megfordulnak erre, nehogy megriadj valamitől! - felnevetünk.
- Örülök, hogy valaki vigyáz rám! - rákacsintok.
- Mit csinálsz ilyen későn ezen a környéken? Nem láttalak még erre! - már megint kérdőre vonnak? Most legalább barátságosan.
- Szeretek az éj leple alatt bóklászni. Most erre hoztak a lábaim. - mosolyog - Akkor ha jól értem te sűrűn jársz erre. Miért? – elkomolyodik, de egy pillanat elteltével ugyanavval a bohókás lánnyal állok szemben.
- Talán mert a baráti társaságom ide járt, de már csak ketten-hárman járunk ki....talán már csak megszokásból.
Hirtelen, az erdő felől egy éles sikolyt hallok. Deja vu. Újra megdermedek. A lány megmarkolja a karom és rám kiált.
- Fuss!
Felem tükröződik a szemében. Abban a helyzetben nem kérdezek, nem gondolkodom, csak futok a lány után. Nagyon gyors. Lelassít. Megfogja a karomat jelezve evvel, hogy sokkal gyorsabban kell haladnom. Kiérünk a parkból. Nem tudom, hogy merre vagyunk, de most nem félek.
- Hát ezt is megúsztuk! - nevetve, levegőért kapkodva fellélegez.
- Azt azért elmondanád, hogy miért kell most kiköpnöm a tüdőm és hogy hol a francba vagyunk? - felnevetek
- Gyere majd később elmesélem....az utca végén van egy elhagyatott ház, az egyik búvóhelyem a sok közül! - és még mindig mosolyog - a mai nap eseményi után egy fikarcnyi erő sincs a lábaimban, meg sem moccanok.
- Na, gyere már. Nem szeretem, ha megvárakoztatnak. - arca még mindig olyan piros, mint egy paradicsom a sok nevetéstől. Elindulok. Nem tudom, hogy miért, de bízom benne. Vajon hova mehetünk?
- Tehát miért kellett ilyen gyorsan szednem a lábaim?
- Vannak itt olyan emberek is akik nem olyan kedvesek mint én! - próbálja elkomolytalankodni a dolgot
- Remélem tudod hogy ennyivel nem érem be!
- Pedig reméltem. Igazából elég sűrűn bukkannak fel a zsaruk, akiket elkapnak ,egyből lecsukatnak valamiért...nem egy barátom került be a sittre a semmiért.
- Pedig én naivan azt hittem, hogy ez a város legnyugodtabb környéke mert nap közben egy árva lélek sem jár a környéken vagy esetleg egy pár aranyos család bukkan fel a játszótereken. - felvont szemöldökökkel néz rám.
- Hát én mindennek mondanám csak nyugodtnak nem. Régen nagyon sok drog cserélt gazdát, errefelé de előfordultak erre egyéb illegális dolgok is. Most már csak bandázunk meg szolidan bulizunk, a zsaruk meg mindig belénk kötnek vagy mert a zene túl hangos vagy mert valami gyanúsra gondolnak, pedig sosem garázdálkodtunk meg hasonlók csak a régi idők emlékére mindig belénk rúgnak egyet.
- Nem tudod most mi történhetett? - ahogy feltettem a kérdést már meg is bántam. Honnan is tudhatná?!
- Pontosan nem tudom, de biztos vagyok, hogy nem csak egy kis csendháborításról van szó!
A következő néhány percben némán sétálunk egymás mellett.
- Megérkeztünk. - egy romos kis faházhoz érkeztünk nem sokat láttam belőle csak ,hogy a bejárati ajzóhoz vezető betonlépcsők már nagyon megrepedtek, eltörtek az időjárás viszonytagságaitól és az idő vas fogaitól. Bemegyünk. Ő megy elől. Nem túl nagy a ház, de romos állapotához képest nagyon is otthonos.
- Szia! - köszön rám barátságosan - Remélem nem baj ha hozzád csapódom, elég ijesztő emberek is megfordulnak erre, nehogy megriadj valamitől! - felnevetünk.
- Örülök, hogy valaki vigyáz rám! - rákacsintok.
- Mit csinálsz ilyen későn ezen a környéken? Nem láttalak még erre! - már megint kérdőre vonnak? Most legalább barátságosan.
- Szeretek az éj leple alatt bóklászni. Most erre hoztak a lábaim. - mosolyog - Akkor ha jól értem te sűrűn jársz erre. Miért? – elkomolyodik, de egy pillanat elteltével ugyanavval a bohókás lánnyal állok szemben.
- Talán mert a baráti társaságom ide járt, de már csak ketten-hárman járunk ki....talán már csak megszokásból.
Hirtelen, az erdő felől egy éles sikolyt hallok. Deja vu. Újra megdermedek. A lány megmarkolja a karom és rám kiált.
- Fuss!
Felem tükröződik a szemében. Abban a helyzetben nem kérdezek, nem gondolkodom, csak futok a lány után. Nagyon gyors. Lelassít. Megfogja a karomat jelezve evvel, hogy sokkal gyorsabban kell haladnom. Kiérünk a parkból. Nem tudom, hogy merre vagyunk, de most nem félek.
- Hát ezt is megúsztuk! - nevetve, levegőért kapkodva fellélegez.
- Azt azért elmondanád, hogy miért kell most kiköpnöm a tüdőm és hogy hol a francba vagyunk? - felnevetek
- Gyere majd később elmesélem....az utca végén van egy elhagyatott ház, az egyik búvóhelyem a sok közül! - és még mindig mosolyog - a mai nap eseményi után egy fikarcnyi erő sincs a lábaimban, meg sem moccanok.
- Na, gyere már. Nem szeretem, ha megvárakoztatnak. - arca még mindig olyan piros, mint egy paradicsom a sok nevetéstől. Elindulok. Nem tudom, hogy miért, de bízom benne. Vajon hova mehetünk?
- Tehát miért kellett ilyen gyorsan szednem a lábaim?
- Vannak itt olyan emberek is akik nem olyan kedvesek mint én! - próbálja elkomolytalankodni a dolgot
- Remélem tudod hogy ennyivel nem érem be!
- Pedig reméltem. Igazából elég sűrűn bukkannak fel a zsaruk, akiket elkapnak ,egyből lecsukatnak valamiért...nem egy barátom került be a sittre a semmiért.
- Pedig én naivan azt hittem, hogy ez a város legnyugodtabb környéke mert nap közben egy árva lélek sem jár a környéken vagy esetleg egy pár aranyos család bukkan fel a játszótereken. - felvont szemöldökökkel néz rám.
- Hát én mindennek mondanám csak nyugodtnak nem. Régen nagyon sok drog cserélt gazdát, errefelé de előfordultak erre egyéb illegális dolgok is. Most már csak bandázunk meg szolidan bulizunk, a zsaruk meg mindig belénk kötnek vagy mert a zene túl hangos vagy mert valami gyanúsra gondolnak, pedig sosem garázdálkodtunk meg hasonlók csak a régi idők emlékére mindig belénk rúgnak egyet.
- Nem tudod most mi történhetett? - ahogy feltettem a kérdést már meg is bántam. Honnan is tudhatná?!
- Pontosan nem tudom, de biztos vagyok, hogy nem csak egy kis csendháborításról van szó!
A következő néhány percben némán sétálunk egymás mellett.
- Megérkeztünk. - egy romos kis faházhoz érkeztünk nem sokat láttam belőle csak ,hogy a bejárati ajzóhoz vezető betonlépcsők már nagyon megrepedtek, eltörtek az időjárás viszonytagságaitól és az idő vas fogaitól. Bemegyünk. Ő megy elől. Nem túl nagy a ház, de romos állapotához képest nagyon is otthonos.
.jpg)
- Ha akarsz, itt aludhatsz. - a bejárati ajtótól jobbra az első ajtóhoz lépked, megmarkolva a kilincset beinvitál a szobába, ami nagyon jó állapotban volt, sőt még saját fürdőszoba is járt hozzá.
- Nagyon megköszönném.
- Kérsz esetleg valamit enni vagy inni? Ha jól sejtem elég mozgalmas napod lehetett.
- Inkább csak aludnék egy nagyot. - rámosolygok.
- Esetleg adhatok valami pizsit meg a ha le akarsz tusolni a törölközőt a kád szélén találod.
- Még egyszer köszönöm. - beszalad a szobába és egy XXL-es Sex Pistols-os pólóval a kezével tér vissza.
- Remélem, jól alszol majd benne. Én imádok 2-3 számmal nagyobb pólókban aludni.
- Hogyne lenne jó?! Jó éjt.
- Jó éjt.
Visszabaktatok a szobába. Egyből a fürdőbe siettem, hogy minél hamarabb le tudjam a tusolást így is alig bírom nyitva tartani a szemem. Gyorsan küldtem még anyunak egy SMS-t.
"Szia. Ne aggódj, összefutottam egy ismerősömmel hazafelé. Nála alszom. Reggel hazaugrom. Puszi. Jó éjt."
Lenémítottam a telefonom, ma már nem akartam beszélni senkivel. Beálltam a forró víz alá. Nagyon jól esett. Teljesen ellazultam. Belebújtam a kölcsönkapott fölsőbe, ami egy mini ruhának is bőven elment.
Nem akartam semmire sem gondolni csak bambulni ki a fejemből és majd szépen lassan elaludni. Behuppantam a takaró alá, de a bambulás teljesen kimaradt és egyből mély álomba szenderültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése