7.rész

#Ash

Nem akarom felvenni. Jake hív. Mi a fene??
- Szevasz Jake! Na mizu? - Victoriát nem igazán tartja vissza, hogy éppen telefonálok. Rácuppan a nyakamra és a leglátványosabb helyen kezdi szívni. Esélyem sincs ellökni, még a végén átharapja a torkom.
- Hali, remélem nem zavartalak meg semmiben, ahogy ismerlek....csak azt akartam mondani, hogy jó lenne elugrani valami piáért este kicsit ki kéne rúgni a hámból.
- Oooooh hát, nem zavartál meg semmit persze mehetünk...de ugye ezt most nem gondoltad komolyan, hogy egyedül szerezek akkora mennyiségű piát amennyit elbír a májad?! Ugye nem egy olyan privát bulira gondoltál mint a multkor, NÁLAM??!!
- Jaa hát, szólhatsz Andy-nek is..csak most lehetne Jinxxnél mert nem akarja megint a te kutyádat lehányni. Viszont mi még szólunk egy-két embernek, úgyhogy nekünk is lesz dolgunk. Csá. - ezt aztán gyorsan lerakta. Még mielőtt el tudtam volna köszönni lecsapta a telefont.

Victoria még mindig a nyakamon csimpaszkodik viszont most már a harmadik lila foltot okozza. Felemelem az arcát az állánál fogva és újból csókolni kezdem. Nem érdekelnek a következmények, ezt akarom csinálni. Övem csatját már megtalálta és fogával az óvszeres zacskót szaggatja. Nem érdekli más csak a szex. Kiürül a fejem és monoton módon mégis egyre durvább vagyok. Mikor mind a ketten elélveztünk gyorsan öltözik és ott hagy. Na akkor irány  a bolt.

#Al

A kórházból egyből Beccáékhoz megyek. Nem akarok haza menni. Az ajtó tárva nyitva. A lépcső csupa vér a lakás pedig mocskos, mintha sosem takarítottak volna. Lassan a konyhába botorkálok, de sehol senki. A hűtőben egy üveg sört találtam, de a Rocky Cellart nem szeretem. Hiába üvöltöznék, legbelül tudom, hogy senki nincs itt hiszen szinte biztos hogy Becca anyja a fodrászon lovagol az apuka meg biztos valami üzleti baromságot intéz. A dolgozószoba felé veszem az irányt, esetleg még ott futhatok össze bárkivel is. Ebben a házban bármi megtörténhet. Bármi. Sosem jártam még ebben a szobában. Lenyomom a kilincset és elém tárul a gyönyör és megcsap a sznob szag. Bőr fotelek mindenütt, a falakhoz illesztett polcokon ősrégi könyvek. Gyönyörű, fa íróasztal rajta egy lecsukott laptop. Belépek a küszöbön és majdnem, hogy bokáig süppedek a puha és lágy, hófehér szőnyegben. Leülök a laptop elé, lassan felnyitom, bekapcsolnám de se kép se hang. Körülnézek a szobában. Az asztal bal oldalán egy szekrény volt kulcsra zárva de naivan a kulcsot a laptop mellett hagyták. Tucatnyi drága whiskey, pezsgő, bor és egy pár üveg vodka tárul a szemem elé. A szekrény fölött egy viszonylag kis fiók volt tele cigarettával, szivarokkal, 4 db öngyújtóval és 2 db gyufásdobozzal.

Az asztal másik oldalán egyenként lezárt fiókok melyet már nem nyitott a kulcs , másikat pedig nem találtam a szobába. Kisétáltam. Felszaladtam Becca szobájába. Durván nyitottam ki az ajtót, azt hittem a kilincs is a kezembe marad. Meglepetésemre az ágyon Becca apja ül egy wiskeyvel a kezében. Ahogy meglát , félrelök és kiviharzik a szobából. Utána fordulok de semmi esélyem megállítani.
- Nem gondolja hogy be kellene menni a lányához!!!??? - kiáltom utána udvariatlanul.
- Ne pofázz bele te csitri! - vág vissza, bár nem igazán hat meg. A bejárati ajtót olyan erővel csapja be hogy azt hittem abban a pillanatban szakad rám a tető.
Visszaszaladok a szobába. Az ágy nincs bevetve, a szokásos rendetlenség fogad. Laptop az ágy mellett. Mindenütt könyvek üres poharak, ásványvizes palackok és morzsával teli tányérok. Lehet, hogy őrültség de elkezdek összepakolni a szobába mert nem szeretném hogy egy szemétdombra érjen haza a barátnőm bármennyire is szokta meg az ő sajátos rendjét. Szinte már mindennek tudom hol a helye. Gyorsan haladok mondjuk nem is szeretnék vele egész éjszaka bajlódni. Leültem az íróasztal elé és egy fekete, emo feliratú halálfejes füzetet kezdtem el lapozgatni. Nem akartam beleolvasni a naplójába mégis sikerült.
                      "Apu megtalálta az egyik füves tasakot a szekrényem mögött. Egyértelműen elvette de már nem tehet ellene semmit. Még jó hogy a többiről nem tud. "
                                                                                                                                       március 16.
Mikor nyúlt ez a lány megint fűhöz?! Hogy keveredett bele ilyenekbe és miért?!
                   
                          "Újra nálam járt. Újra az ujjai köré csavart. Sajnos szó szerint. Véget akarok vetni mindennek. Nem akarok én lenni az a második ribanc. Tudom hogy ebben a 'kapcsolatban' sosem lehetek első. Öngyilkossággal fenyeget. Sírt a telefonban, de a lelkem mélyén tudom hogy ez mind hazugság de mégis féltem. Mágnesként húz magához és nem tudok ellene mit tenni
                                                                                                                                         március 25."
Nem értem. Minden fiú ügyet meg szoktunk beszélni. Hisz ez egy mérföldkő az életében és nem akarja nekem sem elmondani?! Becsukom a füzetet. Kérdések rengetege macska-egér harcot űz a fejembe. Nem értek semmit. Mintha nem is ő írná, de felismerem a kézírását. Az asztal összes fiókját kiszedem és a tartalmukat a földre borítom. Többnyire könyvek, magazinok ékszerek, óvszerek, cigisdobozok, öngyújtók és fű.

Sokkban ülök a földön. Úgy érzem mintha egy idegen lány szobáját túrnám fel. Miket nem tudok még?! Úgy döntök itt töltöm az éjszakát már ha be merek feküdni abba az ágyba... Lesétálok a konyhába hátha találok valami ehetőt. Feltúrtam az összes szekrény és 2 tábla csokira bukkantam, tökéletes erre az éjszakára. A dolgozószobára pillantok. Céltudatosan baktatok felé, szinte betöröm az ajtót az íróasztalból pedig kiveszek egy doboz cigit, egy whiskey-t. Visszasétálok a szobába számba 2 tábla csoki, bal kezembe egy doboz cigi jobban pedig életem többszörös megmentője. Nem egyszer gondolkodtam már öngyilkosságon, nem ítélem el sőt megértem ebben a világban de én erősnek akarok tűnni és gyengeségem tömény italokba és cigarettába fojtom. Letettem az ágyra az esti programomat amikor eszembe jutott Becca szobájának fénypontja ami még az én tükrömnél is jobb az ágy felett...a hangfalai. Megfordulok, előszedem a pendrivet ami mindig a zsebemben van rajta több ezer zenével. A laptophoz kapcsolom a hangszórókat is. Five Finger Death Punch Burn MF-je mellett döntök, aztán máris táncolnak a bútorok. Cigi már a számba, wiskey a kezembe öngyújtóért kutatok. Azt hiszem ez egy jó este lesz.

#Becca 

Nagyon sokat gondolkodom, túl sokat.  A szüleimen, az életemen, az iskolán, a barátaimon. Nem akarok senkit sem látni. Se orvost, se nővért, se ismerőst, se embert. Ma éjjel nehezen tudtam elaludni. Pedig az utóbbi pár éjszaka semmit nem aludtam. Kb. hajnali 4 lehetett mikor valaki bejött a szobámba. Gondolom valami orvos, mert ilyenkor nincs látogatás. Apu az.
- Te meg mit csinálsz itt ilyenkor?? - szegezem neki a kérdést pedig a válaszra nem igazán vagyok kíváncsi.
- Csak gondoltam benézek.
- Hajnali 4kor??
- Sajnálom, de eddig nem volt pofám bejönni...nagyon sajnálom kicsim. - láttam rajta, hogy tényleg sajnálja és az ritka dolog, de még mindig nem értem mi a fene történhetett.
- Mi történt még mielőtt lementem volna?
- Egyszer talán majd elmesélem, viszont most nem pont ezért jöttem. - na kibújt a szög a zsákból, egy frászt sajnálja csak megint valami szarba keveredett és a lelkiismerete nem hagyja békén és nálam keres feloldozást. - Nehéz nekem erről beszélni, úgyhogy megpróbálom tömören - el tudom képzelni milyen nehéz lehet! - Anyáddal elköltözünk!
- Tessék! Hová megyünk? Mikor? Miért?
- Kicsim, mi nem megyünk sehová....csak én és anyád. - köpi nyelni nem tudok - havonta majd küldünk annyi pénzt amennyit csak tudunk, viszont itt maradnál egy ideig a házban. Ha esetleg egy barátnőd lakást keres akár kiadhatod neki a szobánkat vagy csak úgy oda is költözhet - Rám mosolyog. Nyom egy puszit a homlokomra és kiviharzik. Sírni sem tudok.

.