Sziasztok! Mostanában nem igazán tudok hosszú részeket írni, de majd pár rész múlva mindent bepótolok! :D
#Ash
Folyton Alice-en agyalok. Tényleg csak azt akarta tudni, hogy én vagyok az?! Ennyire naiv lennék?! Miért nem ír vissza?! Vajon megbántottam valamivel?! Nem is kellene ilyeneken gondolkodnom!
#Ali
Földbe gyökerezik a lábam. Láttam ahogy az ajtó csapódására összerezzen.
- Al?! - suttogva, bizonytalanul mondja ki a nevem.
- Mi történt, Becca? - sétálok oda hozzá és óvatosan leülök az ágy mellé helyezett székre.
- Nem igazán emlékszem...annyi rémlik, hogy valamiért leszaladtam a földszintre - gyenge a hangja és alá kell írnom nagyon jól hazudik, de engem nem tud átverni. Belép egy orvos.
- Örülök, hogy felébredt hölgyem! Mikor jött a vendége? - néz rám a fiatal, helyes de mégis túl igényes főorvos. Felállok és a kezemet nyújtom, hogy bemutatkozzam.
- Alice Jhonson, de csak Al-nek hívnak az ismerőseim - elejtek egy mosolyt az udvariasság kedvéért.
- Dr. Nicholas Green, magának csak Nick - utólag belegondolva nem is értem miért hagytam, hogy tegeződjünk hiszen csak egy orvos. Fejével biccent egyet a kijárat felé. Kinyitja az ajtót, én pedig kisétálok.
- Hogy van? - kérdezem gyorsan még mielőtt csak egy szó is kicsúszna száján.
- A körülményekhez képest jól...
- Milyen körülmények? - csattanok fel a szavába vágva.
- Szilánkosra tört a lába és vállon lőtték! - közölte hivatalos hangnemben - Nem tudta? - most meg kérdőre von?!
- Hogyan? Nem nem tudtam....de ha jól sejtem te is a korlapjáról tudod,mert ha nekem sem mond semmit majd egy magadfajta ficsúrnak kiönti a szívét?! - felment bennem a pumpa...engem egy ilyen pávagyerek ne vonjon kérdőre csak mert van egy diplomája.
- Kicsit halkabban ez azért mégis csak egy kórház. - hűha nem pont erre a reakcióra számítottam.
- Mikor engedik ki? - nem igazán érdekel a rólam alkotott véleménye, főleg most.
- Valószínűleg 2 hét múlva, ha gyorsan gyógyul. Még magának sem mond semmit? - kérdezi feletéb kíváncsian, felvont szemöldökökkel.
- Nem, mondjuk még nem is volt túl sok időm vele beszélgetni.- próbáltam kicsit flegmán válaszolni, hogy érzékeltessem vele pont a megfelelő pillanatba lépett be a terembe.
- Sajnálom. - azt hiszem vette a lapot - Remélem ha esetleg szóba kerül hogy pontosan mi is történt nekem is szólsz, mert köteles voltam jelenteni a rendőrségnek a lövésről.
- Máris? Milyen következménye lesz?
- Ha a barátnőd mindent elmond valószínű,hogy megkönnyíti a nyomozást, de ha nem....a rendőrök mindent megtesznek de mivel a biztonsági kamerák felvételei alapján egy ismeretlen férfi hozta be a kórházba azt sem tudjuk hol és mikor történt. - elsápadtam. Ismeretlen férfi? Ki lehet? A tettes? Akkot miért hozta be a kórházba? Hol lehetnek Becca szülei? Kérdések milliói keringenek a fejembe.
Eltűnt az orvos! Megint egy tucatnyi kérdés bombázott? Hová? Mikor? Miért? Visszamentem Beccához. Aludt. Nem akartam felébreszteni és már elég későre is járt. Úgy döntöttem hazamegyek. Kilépve a kapun ráeszméltem, hogy a korom sötét éjszaka csendje fogadott. Nincs nálam se pénz. Se jegy. - Hurrá! - nem akartam de mégis hangosra sikeredett. Gyalog indultam hazafelé. Egy órás séta ált előttem. A parkhoz értem. Ha átvágok a parkon akár 15 percet is spórolhatok. Elindulok. Ijesztő. Soha nem gondoltam volna, hogy éjjel sokkal népszerűbb mint nappal.
#Becca
Most miért mentek ki?! Mit tudhatnak amit én nem? Utánuk akartam kiáltani, hogy igenis velem osszák meg az infókat, mert tudom, hogy rólam van szó. Egy hangot sem tudtam kifacsarni a torkomon. Már negyed órája kint vannak. Miről beszélhetnek ilyen hosszasan és részletesen? Nagyon szeretnék beszélni Al-el, de nagyon fáradt vagyok. Nem akarok de mégis elalszom.
#Ali
Földbe gyökerezik a lábam. Láttam ahogy az ajtó csapódására összerezzen.
- Al?! - suttogva, bizonytalanul mondja ki a nevem.
- Mi történt, Becca? - sétálok oda hozzá és óvatosan leülök az ágy mellé helyezett székre.
- Nem igazán emlékszem...annyi rémlik, hogy valamiért leszaladtam a földszintre - gyenge a hangja és alá kell írnom nagyon jól hazudik, de engem nem tud átverni. Belép egy orvos.
- Örülök, hogy felébredt hölgyem! Mikor jött a vendége? - néz rám a fiatal, helyes de mégis túl igényes főorvos. Felállok és a kezemet nyújtom, hogy bemutatkozzam.
- Alice Jhonson, de csak Al-nek hívnak az ismerőseim - elejtek egy mosolyt az udvariasság kedvéért.
- Dr. Nicholas Green, magának csak Nick - utólag belegondolva nem is értem miért hagytam, hogy tegeződjünk hiszen csak egy orvos. Fejével biccent egyet a kijárat felé. Kinyitja az ajtót, én pedig kisétálok.
- Hogy van? - kérdezem gyorsan még mielőtt csak egy szó is kicsúszna száján.
- A körülményekhez képest jól...
- Milyen körülmények? - csattanok fel a szavába vágva.
- Szilánkosra tört a lába és vállon lőtték! - közölte hivatalos hangnemben - Nem tudta? - most meg kérdőre von?!
- Hogyan? Nem nem tudtam....de ha jól sejtem te is a korlapjáról tudod,mert ha nekem sem mond semmit majd egy magadfajta ficsúrnak kiönti a szívét?! - felment bennem a pumpa...engem egy ilyen pávagyerek ne vonjon kérdőre csak mert van egy diplomája.
- Kicsit halkabban ez azért mégis csak egy kórház. - hűha nem pont erre a reakcióra számítottam.
- Mikor engedik ki? - nem igazán érdekel a rólam alkotott véleménye, főleg most.
- Valószínűleg 2 hét múlva, ha gyorsan gyógyul. Még magának sem mond semmit? - kérdezi feletéb kíváncsian, felvont szemöldökökkel.
- Nem, mondjuk még nem is volt túl sok időm vele beszélgetni.- próbáltam kicsit flegmán válaszolni, hogy érzékeltessem vele pont a megfelelő pillanatba lépett be a terembe.
- Sajnálom. - azt hiszem vette a lapot - Remélem ha esetleg szóba kerül hogy pontosan mi is történt nekem is szólsz, mert köteles voltam jelenteni a rendőrségnek a lövésről.
- Máris? Milyen következménye lesz?
- Ha a barátnőd mindent elmond valószínű,hogy megkönnyíti a nyomozást, de ha nem....a rendőrök mindent megtesznek de mivel a biztonsági kamerák felvételei alapján egy ismeretlen férfi hozta be a kórházba azt sem tudjuk hol és mikor történt. - elsápadtam. Ismeretlen férfi? Ki lehet? A tettes? Akkot miért hozta be a kórházba? Hol lehetnek Becca szülei? Kérdések milliói keringenek a fejembe.
Eltűnt az orvos! Megint egy tucatnyi kérdés bombázott? Hová? Mikor? Miért? Visszamentem Beccához. Aludt. Nem akartam felébreszteni és már elég későre is járt. Úgy döntöttem hazamegyek. Kilépve a kapun ráeszméltem, hogy a korom sötét éjszaka csendje fogadott. Nincs nálam se pénz. Se jegy. - Hurrá! - nem akartam de mégis hangosra sikeredett. Gyalog indultam hazafelé. Egy órás séta ált előttem. A parkhoz értem. Ha átvágok a parkon akár 15 percet is spórolhatok. Elindulok. Ijesztő. Soha nem gondoltam volna, hogy éjjel sokkal népszerűbb mint nappal.
#Becca
Most miért mentek ki?! Mit tudhatnak amit én nem? Utánuk akartam kiáltani, hogy igenis velem osszák meg az infókat, mert tudom, hogy rólam van szó. Egy hangot sem tudtam kifacsarni a torkomon. Már negyed órája kint vannak. Miről beszélhetnek ilyen hosszasan és részletesen? Nagyon szeretnék beszélni Al-el, de nagyon fáradt vagyok. Nem akarok de mégis elalszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése